Gyártók

Trappista sörök

A trappista kolostorokban található sörfőzdékben, szigorú előírásokat követve készülnek a trappista sörök. Ahhoz, hogy egy sör ebbe a kategóriába tartozhasson, a sörfőzdének a trappista apátság területén belül vagy annak közelében kell lenni, a szerzeteseknek szerepet kell játszani a sörfőzde üzemeltetésében és irányításában, illetve a sör eladásából származó profitot csak a kolostor üzemeltetésére, vagy szereztesek által felügyelt szociális programok finanszírozására lehet fordítani. Hét kolostor felel meg ennek a feltételnek jelenleg, hat Belgiumban és egy Hollandiában.

A középkorban szinte minden apátságban működött egy sörfőzde, elsősorban a szerzetesek igényeinek ellátására. 1796. után a Németalföld jelentős részét elfoglaló francia forradalmi hadsereg feloszlatta a helyi kolostorokat és monasztikus közösségeket, ezért a trappista sörfőzés ezt követően, az újjáalapított vagy teljes új kolostorokban indulhatott, elsőként 1804-ben Westmalle-ben. A közelmúltig a fent említett hét apátságon kívül mások is használták a trappista nevet, mint pl. a St Bernard sörfőzde (Watou, Nyugat-Flandria tartomány) St Sixtus söre, vagy a Verlinden sörfőzde (Brasschaat, Antwerpen tartomány) a Witkap Pater nevű söre. Ez a névhasználat azonban a trappista kolostorokkal kötött egyezményeken alapult és mára már elavult.

Apátsági sörök

Az apátsági söröket ("Bières d'Abbaye" vagy "Abdijbier") általában a nagy sörfőzdék készítik, akik az "apátsági" megnevezés felhasználásával húznak előnyt a trappista sörökhöz fűződő pozitív asszociációkból, illetve imitálják a trappista sörökre jellemző nevet és főzési eljárásokat. Az apátsági söröket vagy egy trappista apátságtól származó licenc alapján, vagy pedig egy apátság romja után nevezik el, nemritkán egy helyi szent nevét viselik, belga nevükben általában megtalálható a Pater vagy Vader (atya), Monniker (szerzetes), Abt (apát) szó. A sörök címkéjén igen gyakran feltüntetik a joviális, általában jó húsban lévő szerzetes képét.

Az apátsági sörök viszonylag új keletűek, a második világháború után jelentek meg, amikor a nagy sörgyárak meglátták a monaszterikus sörfőzési hagyományokban és a trappista sörök egyre növekvő népszerűségében rejlő lehetőségeket.

Az apátsági sörök közül némelyiket működő apátságokban készítették (pl. az affligemi apátságban), amelynek neve ma a Heineken által felvásárolt Affligem Brewery termékein jelenik meg. Az apátsági söröknek nincs jól meghatározható stílusa, a legelterjedtebben brune (belga barna ale), dubbel), tripel vagy blond.

 

Fehér sör

Egyedi és jellegzetes sörfajta a fehér sör (witbier hollandul, biėre blanche franciául). A fehér sört Flandria területén kezdték főzni a középkor során, búza és árpa felhasználásával. Mielőtt a komló széles körben elterjedt volna Európában, a söröket fűszernövények keverékével ízesítették, és a belga fehér sör ezt a hagyományt követi. A fehér sör főzése az 1950-es években majdnem abbamaradt, mivel 1955-ben Hoegaarden városkában bezárta kapuit az utolsó witbier sörfőzde, a Tomsin. Tíz évvel később Pierre Celis élesztette újra a witbier hagyományait, aki először saját tanyáján kezdte a később Hoegaarden néven ismert sör főzését. 1985-re Celis évente 75000 hektoliter sört főzött és Amerikába is bevezette a márkát, amikor a sörfőzde leégett. Az Artois sörfőzde segített az újjáépítésben és 1987-től a Hoegaarden sör InBev csoporthoz tartozik.

Hagyományosan a fehér söröket a Brabant régió keleti részén főzik. A fehér sörök felső erjesztésűek és aránylag magas hőmérsékleten (19 - 25 C) között erjednek, emiatt a sörélesztőt speciális centrifugákban kell elválasztani a sörtől. A palackozás után a hozzáadott cukor és élesztő hatására a sörök második erjedési fázison mennek keresztül. Alkoholtartalmuk alacsony (kb. 5-6%), és ezek a sörök igen frissítő hatásúak. A fehér sörök finoman édeskések a felhasznált búza miatt. A Hoegaarden söröket pl. narancshéjjal és korianderrel ízesítik a főzés során, de néhány típus kömény, kardamomszemeket is tartalmaz. Jellemzően nyáron, frissítőként citromkarikával szolgálják fel. Nemrégiben újabb ízeket is bevezettek, a Hoegaarden például nyáron citromos és epres változatokat is kínál. 

 

Amber Ale

Az amber ale típusú sörök hasonlóak az Angliában igen elterjedt ale típusú sörökhöz, bár azokhoz képest kevesebb komlót tartalmaznak, nem annyira keserűek. Az amber ale söröket a 19. század végén az angol származású belga sörfőző, George Maw Johnson honosította meg. Az egyik fajtát, a Vieux Temps, kifejezetten angol recept alapján készítették az első világháború alatt, hogy a frontokon harcoló brit katonákat kiszolgálják. Az amber ale söröket árpamaláta felhasználásával készítik, a főzés után a sört magas hőmérsékleten (25° to 27° C) fermentálják.

A legismertebbek a Palm Speciale és a De Koninck 5%, amelyet igen jellegzetes gömbölyű pohárban (bollekes) szolgálnak fel. Utóbbi igen népszerű Amszterdamban, ahol maga a sörfőzde is működik - ez Antwerpen egyetlen helyi sörfőzdéje.

 

Blonde Ale

A blonde vagy golden ale sörök az amber ale sörökhöz hasonlóak, de egyes esetekben a gyártási folyamat közelebb áll a pils típusú sörökhöz. A blonde ale típusú sörök legismertebb képviselője a Duvel, amely Belgiumban az egyik legkedveltebb üveges sörfajta. A szőke vagy aranyszínű söröket aránylag magas hőmérsékleten fermentálják (20 és 26°C között), majd lehűtik (a Duvelt -2°C-ra). Palackozás előtt cukrot és élesztőt adnak a sörhöz, amely a palackban még egy erjedési folyamaton esik át.

 

Dubbel

A dubbel vagy dupla barna típusú söröknek jellegzetes barna színe van. A trappista vagy apátsági sörök egyik típusa, eredetileg 1856-ban fejlesztették ki a westmallei trappista apátságban, majd 1926-ban megváltoztatták a receptet és még magasabb alkoholtartalmúra főzték. A második világháború után a trappista sörök népszerűségével együtt néhány kereskedelmi sörfőzde is elkezdte használni a "Dubbel" megnevezést az apátsági sörek nevében.

Tipikusan 6-8%-os alkoholtartalmú sörök, amelyeket az üvegben újrafermentálnak és érlelnek. A legtöbb dubbel sör trappista sörfőzdében készül.

 

Tripel


A tripel megnevezést a németalföldi sörfőzők kezdték használni a többszörös erjesztéssel készülő, erős, világos ale típusú söreikre, legjellegzetesebb képviselője a Westmalle Tripel. A név eredete nem ismert, de feltehetően a sörök magas alkoholtartalmára utal: az egyik elmélet szerint a szerzetesek jelet tettek a söröshordókra és X jelölte a leggyengébb sört, XX a közepesen erőset és XXX a legerősebb söröket (ezek nagyjából a 3% abv, 6% abv és 9% abv erősségnek felelnek meg).

Michael Jackson sörszakértő szerint az első erős világos ale sört Hendrik Verlinden, a Drie Linden ("Három Hársfa") sörfőzde tulajdonosa készítette az 1930-as évek elején, amikor a cseh Plzeň városból származó pils típusú sörökkel akarta felvenni a versenyt. Verlinden együttműködött a Westmalle apátsággal és szakmai tanácsokal segítette a szerzetesek sörfőzdéjét, később pedig az egyetlen sörfőző volt, aki hivatalosan használhatta a Trappista megnevezést. Miután 1932-ben Verlinden elkészítette a Witkap Pater-t (ma mint Witkap Tripel ismert, a Slaghmuylder sörfőzde gyártja),[42] a westmallei apátság is elkészített egy tripel típusú sört, amelyet Superbier néven árultak. 1956-ban a westmallei apátság sörfőzőmestere módosította a Superbier receptjét, és az új sörnek a Tripel nevet adta. A Westmalle Tripel receptje lényegében azóta változatlan. A Westmalle Tripel stílusát és nevét hamarosan a kereskedelmi sörfőzdék is átvették, miután az apátsági sörök nagyobb népszerűségre tettek szert Belgiumban.


A tripel sörök világos, aranysárga, néha barna színűek, többszörös érleléssel készülnek. Komplex, gyümölcsös, komlós ízük és kicsit kesernyés utóízük van.


Lambic

A lambic sörök általában 70% árpamaláta és 30% búza keverékéből készülnek, főzés után spontán erjedéssel. A lambic sörök a legjobban erjesztettől a gyengén erjesztett fajtákig terjednek, erősen kesernyés, savanyú ízűek.


Lambic sört csak Brüsszel környékén és a Senne folyó völgyében készítik, mivel a spontán erjedést a levegőben található vad élesztőgomba törzsek indítják be. A lambic sör az egyetlen sörfajta mely spontán érésen megy keresztül, majd további, meglehetősen hosszú öregedési folyamat - amely három-hat hónaptól kettő-három évig tarthat – során készül el a sör. A lambic söröket három alosztályba sorolják: a geuze, a gyümölcs lambic és a faro.

A gueuze söröket a fiatal és a túlérlelt sörök keverésével készítik, ezért a palackban másodlagos fermentációt indítanak be. A geuze söröket fektetve tárolják, mint a finom borokat, a legtöbbet csak érlelési helyükön, vagy néhány brüsszeli és környéki vendéglátóhelyen árulják.

A gyümölcssöröknél gyümölcsöt vagy gyümölcskoncentrátumot adnak a lambic sörhöz. A legjellemzőbb fajta a Kriek – cseresznyével, málna (Framboos), kajszi és szeder. Kriek és Frambois-nál a gyümölcsöt azért adják hozzá, hogy előidézze a második fermentációt. A hozzáadott gyümölcsben lévő cukor ezekben a sörökben is másodlagos fermentációt indít be.

A faro típusú lambic söröket hozzáadott cukorral vagy karamellel készítik, ami szintén beindítja a másodlagos fermentációt a palackban.


Kosár  

A kosár üres

Betétdíj 0 Ft
Összesen 0 Ft

Az árak az Áfát tartalmazzák

Fizetés

Hírlevél

Hírlevelek